Szent Antal (más néven Páduai Szent Antal vagy Lisszaboni Szent Antal) 1195-ben született a portugáliai Lisszabonban, Fernando Martins de Bulhões néven. Fiatalon belépett az Ágoston-rendbe, majd később átlépett a ferences rendbe, ahol felvette az Antal nevet. Kiváló hitszónokként és tanítóként vált ismertté, prédikációival sok embert térített meg. Életét az evangéliumi szegénység, a szegények iránti szeretet és a hit iránti odaadás jellemezte. 1231-ben halt meg Páduában, ahol sírja zarándokhellyé vált.

Jelképei:

• A gyermek Jézus Szent Antal karjában – azt a látomást jelképezi, amelyben Jézus megjelent neki.
• A liliom – a tisztaság és az erkölcsi szeplőtelenség jelképe.
• A kenyér – a szegényekről való gondoskodás jelképe.
• A könyv – a bölcsesség és a teológiai tudás jelképe.

Ünnepe:

A katolikus egyház június 13-án ünnepli Szent Antalt, halálának évfordulóján.

Szent Antalt a szegények, a gyermekek, az utazók és az elveszett tárgyakat keresők védőszentjeként tartják számon.