Demeter József fafaragó

Interjú Demeter Józseffel, a DemiArt igazgatójával

Demeter József faragóművész keze alól az elmúlt évek során több ezer faragott szobor került ki. Az az érzésed, hogy úgy formálja a fát, mint az agyagot, aztán táncolni kezd vele, mikor kecsesen, mikor lendületesen. Demeter Józsefnek a vérében van a fafaragás, és felpezsdül a vénáiban amikor dolgozik. Olyan, mint egy karmester, akinek verejtékéből az öröm hangja születik, mint egy író, aki erővel ruházza fel minden szavát. Mindenekelőtt, az igazgató és a szobrász Demeter egyike azon keveseknek, akiket a tisztesség és becsületesség jellemez. Mi szívből ajánljuk a DemiArt céget.

Catholic Market: Ön Marosvásárhelyen született és nevelkedett.

Demeter József: Igen. Marosvásárhelyen születtem, de Marosszentannán nőttem fel.

C. M.: A nagyapja asztalos volt.

Demeter József: Igen. Nagyon tetszett ahogyan dolgozott a gyaluval és emlékezetembe vésődött a faforgács illata. Nagypapa dühös volt a kommunista feltételek miatt, mivel nem lehetett saját műhelye. Mindig mondta nekem szegény, hogy mennyire szeretett volna magánvállalkozó lenni.

Már kiskorom óta játszadoztam a fával. 5-6 éves lehettem amikor megpróbáltam sakkfigurákat faragni késsel. A játszás olykor azzal ért véget, hogy elvágtam az ujjam.

C. M.: Mit tanult az Ön nagyapjától?

Demeter József: A legfontosabb dolog, amit nagyapámtól tanultam az volt, hogy legyek független és korrekt. Mindig amikor meglátogattam őket, megölelt és elmondta nekem, hogy mennyire szeretett volna, teljes lényével, vállalkozó lenni.

C. M.: Megérte a kommunizmus bukását?

Demeter József: Igen, de sajnos 1994-ben meghalt, és már túl öreg volt ahhoz, hogy nekifogjon valaminek.

C. M. Az unokája már magánvállalkozó volt akkor?

Demeter József: Nem, nem! Én külföldre mentem a 90-es években, és 1998-ban jöttem vissza.

C. M.: Mivel foglalkozott külföldön?

Demeter József: Miután befejeztem az asztalos és faragászati iskolát, elmentem Magyarországra, és ott találkoztam egy némettel, aki alkalmazott a faragászati cégénél. Tőle sokat tanultam. Amikor visszatértem Romániába saját céget alapítottam DemiArt néven. Sokat tanultam arról, hogy miként kell egy fafaragó céget menedzselni.

C.M.: Gondolom a szerszámos táskával a hátán indult “vándorútra.

Demeter József: 1988-ban, amikor elvégeztem az iskolát, a városban lévő legnagyobb bútorgyártó cégnél alkalmaztak, a fafaragás részlegen. 18 éves voltam akkor, és egyáltalán nem tetszett a gyárban uralkodó kommunista hangulat. A kommunizmus bukása után vettem a vésőimet és kimentem külföldre.

C.M.: Hogy tetszett a nyugati levegőt, mint amilyen Magyarországon is volt?

Demeter József: Egy jó ideig ott tartózkodtam, és megszereztem a magyar állampolgárságot is. Dolgoztam egy ideig Németországban, de a magyarországi cégen keresztül. Keveset értettek a kézi faragáshoz, viszont nagyon sokat tudtak egy vállalkozás vezetéséről.

C. M.: 1998-ban diadalmasan tért haza.

Demeter József: Hazajöttem, felépítettem a fafaragó műhelyt, és teljes egészében saját erőfeszítésből szereltem fel. A fizetésemből baniról-banira megtakarított pénzt fektettem be miután hazajöttem.

C.M.: A legelején a volt munkaadójával kezdett el együttműködni?

Demeter József: Igen, a német céggel kezdtem el a vallásos szobrok termelését, most már szerződésünk van más cégekkel is Ausztriában, Olaszországban és Németországban. Ugyancsak Magyarországon találkoztam egy osztrákkal, aki a szomszédom volt és egy asztalos üzemet vezetett. Szoros barátság alakult ki köztünk. Azt tanácsolta, hogy amellett, hogy szobor faragászattal foglalkozom, kezdjem el az asztalosságot is. Azt mondta: “József, muszáj asztalossággal is fogllakozni!”

Próbáltam két alapra támaszkodni: fafaragás és asztalosság, hogy egy egészséges vállalkozást vezessek.

C.M.: A közelmúltban épült egy új üzemcsarnok.

Demeter József: 2011-ben épült, egy 300 négyzetméteres ipari épület, ahol a asztalos munkát végeznek. Ez egy külön műhely, és külön van a fafaragó műhely, amely 2000 óta működik. Az új műhely fel van szerelve minden szükséges asztalos szerszámmal éd géppel, amelyek Olaszországban készültek. A beruházás szükséges volt a cég növekedéséhez és terjeszkedéséhez.

Tömörfa nyílászárókat és kiváló minőségű kül-és beltéri ajtókat gyártunk, lépcsőket és korlátokat a tervezési fázistól a kivitelezésig, és készítünk egyedi és személyesített darabokat is.

C.M.: Kérem meséljen a DemiArt alkalmazottairól.

Demeter József: A cég 15 alkalmazottal rendelkezik, és mindenik faragászatot végzett. Az átlagéletkor 35 év. Mivel jelenleg nincs faragászati iskola, amit én is végeztem, nálunk nincsenek fiatal fafaragók akiket alkalmazhatnánk.

C.M.: Tudom, hogy azon dolgozik, hogy a DemiArt egy nemzetközi márkaként legyen ismert.

Demeter József: Partnereink a legnagyobb és legfontosabb vallásos szobor gyártó cégek Európában. Készítettünk saját modelleket is, amelyeket a DemiArt márkanév alatt forgalmazunk, mivel próbálunk kialakítani saját piacot. Szükséges, hogy saját tervezésű modelleink legyenek, erkölcsileg és jogilag sem helyes mások modelleit lemásolni. De köztudott, hogy a saját modellek sok pénzbe kerülnek a gyártónak, és hosszú az amortizációs idő.

C.M.: A kegyszobrok esetében beszélhetünk faragászati kánonról?

Demeter József: A művészettörténetnek gazdag a stilisztikája. A történelemben ismert összes stílust magába foglalja. Ha ismerjük az évet amelyben a templom épült, akkor tudjuk, hogy milyen stílusban faragták a szobrokat, és talán a szerzőt is ismerjük. Jelenleg a modernizmus trendjét követjük, de alapvetően a vallási szobrok stílusát a Biblia, vagy az egyházi hagyományok határozzák meg.

C.M.: Milyen értékek vezetik, és melyek azok az elvek amelyek alapján hatékony döntéseket hozott?

Demeter József: Elsősorban a korrektség, a pontosság, és a DemiArt termékek minősége. Amikor minden jól meg van szervezve, és kemény munka folyik, akkor nem marad el a megelégedettség és a profit sem.

C. M.: Volt amikor fel akart hagyni vele?

Demeter József: Többször is le akartam állni, de mindig győzött a fafaragás iránti szenvedélyem. A fa és a véső szerves részemmé váltak. Szeretném folytatni a faragást, a testvérem meg segít nekem az asztalosság terén. Voltak idők, amikor nem jól számoltam ki a dolgokat, de teljesítettem amit ígértem, és véghezvittem a munkát. Vannak helyzetek amikor meg kell csinálni a munkát és tovább kell lépni, a nyereségtől függetlenül.

C. M.: Mennyi időt vesz fel egy új modell elkészítése?

Demeter József: Körülbelül 2-3 hetet. És azután neki tudunk fogni a sorozatgyártásnak. A faragott szobrokat lakkozzuk, pácoljuk, vagy kézzel festjük.

C. M.: Mik DemiArt a jövőbeli tervei?

Demeter József: Szeretnénk továbbra is ezen a piacon maradni, és hírnevet szerezzek magamnak, mint vallásos szobrokat faragó mester. Azt kívánom, hogy a fából faragott liturgikus szobrok ismertté váljanak Romániában is, és terjeszkedjünk a Romániai piacon. Az emberek fel kell fogják, hogy a fából faragott és festett szobrok jelentik az igazi értéket. Lehet szobrokat önteni műanyagból is, de ismétlem, hitelességük csak a fából faragott szobroknak van. Nemrég reprodukáltam hársfából egy régi szobrot, a Csíksomlyói Szűz Mária szobrot, amely Csíkszereda közelében található, Európából a legnagyobb katolikus búcsújáró helyen. A csíksomlyói templomban lévő eredeti szobrot szintén hársfából faragták, az 1520-as években, 2,27 méter magas, a szerzője ismeretlen. Az általam faragott szobor mérete 1,60 méter, és adományként készült (az adományozás meg is történt). Természetesen a szobrot bármilyen méretben el tudjuk készíteni.

Aktív résztvevői vagyunk a külföldi fából faragott liturgikus szobrok piacán, ahol a piac már több éve kialakult és emiatt sokan kérdezik tőlem, hogy miért foglalkozok ezzel egy olyan országban, ahol nem lehet ezzel nyereségre szert tenni. Az elmúlt húsz év alatt több ezer fából faragott szobor  került ki a kezem alól a külső piac számára. Miért ne ismerjenek a romániai papok is, akiknek szükségük van fából faragott szobrokra, tudva, hogy a külföldi árak akár két- vagy háromszorosát is kiteszik a hazaiaknak.

A fafaragás Erdélyben évszázadok óta hagyomány, és azt szeretném, hogy folytatódjon. Meg kell őrizni, kell értékelni amink van.

C. M.: Szép családja van.

Demeter József: Igen. A feleségem, Enikő, segít nekem a cég menedzselésében és a megrendelések felvételével, valamint azok kiszállításával is foglalkozik. A kisfiúnk, Zalán, 5 éves, és a nagyobbik fiúnk, Nándor, 10 éves. Mindketten nagyon szeretnek a műhelyben lenni és festeni is. Minden alkalommal, amikor szólok nekik, hogy megyek le a műhelybe, ők is azonnal jönnek. Befogok nekik egy-egy darab fát a satuba, kapnak csiszolópapírt, és mindketten ott játszanak. Főleg a kisebbik fiúnk úgy dolgozik a vésővel és a kalapáccsal, hogy néha félek.

C.M.: Szeretné a fiúknak hagyni örökségül a céget?

Demeter József: Én sosem fogom kényszeríti, hogy fafaragással foglalkozzanak ha nem szeretik. De remélem, hogy ez a gyönyörű kézműves szakmát és a jól felszerelt szép gyáracskát valamelyikük továbbviszi. Szeretném, ha úgy lenne, mint Olaszországban, ahol 100 évesnél régebbi cégek nemzedékről nemzedékre fennmaradnak. Különösen azért, mert beléptünk a piacra és hírnévre tettünk szert. Még korai őket megkérdezni ezzel kapcsolatban. Mindenesetre a kisebbikben van lelkesedés.

C.M.: Kérjük, küldje el üzenetét a papoknak.

Demeter József: Szeretnénk együttműködni velük, hiszen cégünk szakemberei professzionalizmussal faragják a kegyszobokat. Ugyanakkor szeretném, ha meg tudnánk valósítani, hogy a templomokon keresztül forgalmazzuk a fából faragott kisebb szobrokat a hívők részére, valamint nagyobb méretű faszobrokat is a templomoknak. Várom kérdéseiket, és rendelkezésükre állok, hogy válaszoljak.